Megkésett beszédfejlődés

A kisfiam télen tölti a 3. életévét, azt követően fog óvodát kezdeni. Nagyon keveset beszél. Ahogy én látom, érteni érti, amit mondunk neki, de sokat mutogat, hümmög. Mit csináljak vele? Hova forduljak a problémával? Válaszát előre is köszönöm:  Sándor

Kedves Sándor!

Mivel a kisfia már elmúlt kétéves, ezért érdemes a helyi, tankerületi pedagógiai szakszolgálathoz fordulni. Itt a logopédus a gyermek beszédtevékenységét játékos helyzetben megfigyeli, a szülőkkel pedig megbeszéli a gyermek eddigi életútját a beszédfejlődés szempontjából fontos állomásokra kitérve. Hasznos összeírni a gyermek eddig használt hangutánzóit, szavait, szókezdeményeit, függetlenül attól, hogy azokat tisztán, vagy helyesen mondja -e ki. Ebben az életkorban ugyanis még nem kell tisztán beszélnie a gyermekeknek, a hibás kiejtés ekkor még élettani jelenség.  Az aktívan használt szavak/szókezdemények/hangutánzók mennyisége viszont fontos mutatója annak, hogy a beszédfejlődés mely lépcsőfokán tart. Sokszor ezek a szavak nagyon sajátosak, nehezen felismerhetőek, de ha következetesen mindig ugyanarra használja őket, akkor az a gyermek fejében egy meglévő fogalom, az aktív szókincséhez hozzászámítandó. Ehhez a logopédus használhat kérdőivet is (Kofa 1, 2), melyet otthon kitöltve, visszaszolgáltatva hasznos információkat nyerünk a beszéd értéséről is.

Mit tehetnek a szülők otthon?

• Amikor a gyermekkel beszélgetünk, forduljunk szembe vele, hogy ne csak hallja, hanem lássa is ahogyan beszélünk.
• A szülői beszédminta legyen dallamos, kisebb egységekre szabdalt (ne használjunk körmondatokat, mert valószínűleg nem érti meg). Egyszerű mondatokat használjunk, és igazodjunk a gyermek életkorához, szókincséhez. Ennyi idős gyerekkel már nem szerencsés gügyögni, de a számára könnyebben kiejthető szavakat adjuk beszédpéldának, az utánzáshoz (pl. már nem mondjuk, hogy „tütü”, de még nem „Volkswagen”, hanem „autó”) 
• a mindennapi helyzeteket is használjuk ki a beszélgetésekre (főzés, mosás, takarítás, szerelés)
• hasznos, ha sok tapasztalatot gyűjt a világról, kimozdulunk vele otthonról (kirándulás, jásztótér, rokon látogatás, helyi ünnepek, állatkert, építkezés megfigyelése…), ezeket érdemes megörökíteni, és a fotókat nézegetve újra beszélhetünk róla
• a Tv, számítógép, tablet, telefon használatát érdemes minimálisra csökkenteni, mert nem tényleges beszédpartner, és a hallott beszéd mellett nagyon sok plusz ingerrel „bombázza” a gyermek figyelmét (villódzó fények, gyorsan változó képek, nagy hangerő váltások), amit ha a gyerek megszokik, akkor már nem biztos, hogy felkeltjük a figyelmét a „puszta beszéddel”
• daloljunk, verseljünk, mondókázzunk neki, azok a legjobbak, ahol valamilyen mozgással is tudjuk kísérni ezeket, vagy az ölünkbe ültetjük és döcögtetjük közben, így a gyermek is be tud kapcsolódni, legalább a mozdulat ritmikus utánzásába (kiadvány: ”Hüvelykujjam almafa”, „Cini-cini muzsika”)
• nézegessünk képeskönyveket, leporellókat, lapozgatókat, közben nevezzük meg mit látunk, mire való, kinek van ilyen stb… (”Apró lépések” sorozat…)
• a mesekönyvek közül a vastag táblásak, könnyen lapozhatóak, kevés ábrát és szöveget tartalmazóak a megfelelőek, melyekben ismétlődések is vannak (A három kismalac, Bogyó és Babóca, Annipanni). Itt is a gyermek beszédértéséhez, figyelméhez képest alakítsuk a mondandónkat, ne ragaszkodjunk az odaírt szöveghez

  Viziné Káldi Ágota, logopédus