Óvodakezdés

Gyermekem szeptemberben kezdi az óvodát. Mivel tudnék neki segíteni, hogy könnyen beilleszkedjen?

•          Ha van rá lehetőség, jóval az óvodakezdés előtt bátran bízzuk a kisgyereket rövidebb-hosszabb időre családtagokra, barátokra, rokonokra.

•          Fontos az önállóságra szoktatás, amit el lehet várni egy óvodás korú gyermektől, azt el is kell, még otthon is, mert ez fogja később a javát szolgálni.

•          Fontos, hogy beszéljünk a gyereknek a következő változásról, akkor is, ha a gyerek esetleg fél tőle. Előnyös, ha néhány nappal a kezdés előtt ellátogatunk a leendő óvodába, megismerjük a nevelőket. Akár el is játszhatjuk, mi fog majd történni az első napon, ezzel is csökkentve a bizonytalanságot, felkészítve gyermekünket arra, ami vár rá.

•          Az első nap előtti délután megemlíthetjük, mi történik majd másnap, de az első nap reggelén már ne kerítsünk túl nagy feneket a dolognak, fogjuk rövidre a búcsúzást. Tegyünk úgy, mint ha a világ legtermészetesebb dolga volna az óvodakezdés.

•          Mindig az igazat kell mondani erre vonatkozóan. Mondjuk meg bátran, hogy ők most az óvó nénikre lesznek hagyva, és azt is, hogy mikor találkoznak újra – a gyerekek mindent meg tudnak érteni, csak azt nem, ha hazudnak nekik a szülők.

•          Beszéljük meg előre, hogy mikor és ki fog érte menni. Azt, hogy mikor, egy eseményhez kössük (ebéd előtt, alvás után, stb.), mert a gyerekeknek ebben az életkorban még nincs olyan időérzékük, mint a felnőtteknek. Nem tudnak különbséget tenni 3 óra vagy 3 nap között. Minden jelen idejű számukra, a jövőképük pedig még nem alakult ki. Ezért is lehet olyan nehéz a biztonságot jelentő mindenségtől (szülők) elszakadni akár csak rövid időre is.

•          Ne menjünk el úgy, hogy nem köszöntünk el tőle. Röviden, határozottan, de szeretettel búcsúzzunk el tőle.

•          Fontos, hogy ne engedjünk a gyerek szorongásának (akkor se ha, közben összeszorul a szívünk) öleljük meg, adjunk egy puszit és nyugodt szívvel távozzunk másnap is. A gyerek ezt megérzi, és hamar túljut majd a mélyponton! Ráadásul így olyan magabiztosságra és

•          Nem mindig megy könnyek nélkül a beszoktatás, de jobb, ha sír a gyerek és nem visszafojtja a fájdalmát, hiszen a "kitörés" a fájdalom feldolgozásához tartozik - ezzel kiadja a feszültségét és megkönnyebbül. Ezért ne mondjuk nekik, hogy „Te már nagy vagy, és nem sírhatsz”. Ő nem szeretne nagy lenni, és a sírás is segít megkönnyebbülni.

•          Nagyon fontos, hogy kivárjuk a beszokási időszakban, amíg a gyerek az irántunk érzett bizalmát át tudja vinni a nevelőre, és azt is, hogy az intézmény biztosítson ehhez időkeretet. Különösen figyeljünk arra, hogy ne váljunk hiteltelenné, pontosan akkor menjünk a gyerekünkért, amikor megígértük (és nemcsak a beszokás alatt, hanem egészen addig, amíg már önállóan tud közlekedni), mindenben legyünk következetesek.

•          Fontos hogy a kicsi csak azt érezze, mi bízunk benne, tudjuk, hogy helyt fog állni és ha megszokja az új helyzetet, jól érzi majd magát. A mi magabiztosságunk erőt ad majd a gyermeknek!

•          A nap végén, a találkozásnál ne arra fókuszáljunk, milyen nehéz volt az egymástól távol töltött idő, hanem inkább arról beszélgessünk, mi történt aznap, milyenek az új barátok. Ha maga a gyerek hozza fel, mennyire el volt keseredve, legyünk megértőek, de hangsúlyozzuk, hogy ez csak egy átmeneti érzés, el fog múlni és jól érzi majd magát.

•          Mint láthatjuk, a gyermekek nagyon pontosan érzik, mi, szülők milyen belső bizonytalanságot, szorongást élünk át egy új élethelyzet (amit az iskola-, óvoda-, bölcsődekezdés okoz) kapcsán, ez könnyen átragad rájuk, ami megakadályozza őket abban, hogy jól érezzék magukat.

Süle Adél

pszichológus

kép: https://pixabay.com/hu/photos/%C3%B3voda-boh%C3%B3c-kert-anim%C3%A1tor-holiday-2204239/